Definify.com

Webster 1913 Edition


Elver

El′ver

,
Noun.
(Zoöl.)
A young eel; a young conger or sea eel; – called also
elvene
.

Definition 2024


elver

elver

See also: êl'ver

English

Noun

elver (plural elvers)

  1. A young eel.

Translations

Anagrams


Hungarian

Etymology

el- + ver

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛlvɛr]
  • Hyphenation: el‧ver

Verb

elver

  1. (transitive) to thrash, whack, trounce, to defeat utterly
    A hazai csapat elverte a vendégeket. ― The home team thrashed the visitors.
  2. (transitive) to thrash, beat up, to beat mercilessly
    • 1851, Mór Jókai, A két szász:
      De János mester sem volt rest, hanem előkapott egy fokosbaltát a szegletből, s miután a vadászkést kiütötte ellene kezéből, nekiesett a fokossal, s úgy elverte, úgy elpáholta azt, mint a kétfenekű dobot, míg csak a fullajtár, bornak és ütlegeknek sokasága miatt le nem esett a lábáról, akkor aztán szépen lefektette az ágyba, s reggelig ott hagyta nyugodni a műhelyben.
  3. (transitive) to squander, waste, throw away (money, wealth)
    Minden pénzét elverte. ― He/she squandered all his/her money.
  4. (transitive) to drive off violently
  5. (transitive, archaic) to play (to produce music using a musical instrument)
  6. (transitive, dated) to pass (time) while being bored, to kill time
    • 1986, Anna Dániel, Teréz küldetése, chapter 2, page 18:
      A veszprémi hegyeket megkerülve érkeztek Zalaegerszegre, s ott értesültek róla, hogy az ifjú Brunszvik Nagykanizsán táborozik. Ott rá is találtak; az inszurgens a városban vett ki szállást, és kártyázással verte el az időt.
  7. (impersonal, of a clock) to strike, announce (an hour of the day)
    Elverte a tizenkettőt. ― The clock struck twelve.
  8. (transitive) to appease, quench, stop, end (dream, thirst, hunger etc.)
    • 1847, János Arany, Toldi, canto 4, stanza 7, lines 1–4:
      Vadmadár-tojással éh-szomját elvervén, / Szörnyen hányta a hab a jövőnek tervén: / Merre menjen? mihez fogjon? uramfia! / Nincsen hő lelkének hová fordulnia.
  9. (transitive, of hail or rain) to destroy
    • 1844, Sándor Petőfi, Vizet iszom, stanza 2, lines 1–4:
      A szőlőket tavaly / Elverte tán a jég? / Vagy a dér csipte meg / S bor nem termett elég?
    • 1872, Mór Jókai, Az arany ember, part 4, chapter 4:
      Hanem egyet nem tudtak az orvosok, ennek elfeledtek utánajárni: – azt, hogy a nyár végén az egész Balaton környékét elverte a jég.
    • 1962, Ferenc Móra, “Szeptemberi emlék”, in Tápéi furfangosok, volume 1:
      Szent István délutánján elverte a jég a szőlőt. Azaz dehogy elverte: széthasogatta még a tőkéket is. Még másnap reggel is marékszámra lehetett szedni a jeget a laposokon, ahol a víz összesodorta.
    A jégeső elverte a vetést. ― The hail destroyed the corn.
  10. (transitive, of the sun or wind) to disperse, drive away
    • 1872, Mór Jókai, Az arany ember, part 1, chapter 14:
      Egy este elverte a szél a felhőket, s amint Timár kabinja ablakából kitekintett, meglátta a nyugati láthatáron az újholdat.
    • 1889, Mór Jókai, Utazás egy sírdomb körül, chapter 13:
      Reggelre azonban nem hogy megenyhült vagy megfordult volna a szél, hanem még erősebb lett, s egészen keletinek nyilatkozott. Az a jó azonban volt benne, hogy az esőfelhőket mind elverte az égről a hegyek mögé.
    A nap elverte a ködöt. — The sun dispersed the fog.
  11. (transitive, of wind or waves) to propel, blow away
    A szél elverte a csónakot. ― The wind blew the boat away.
  12. (transitive, dialectal) to thresh (to separate the grain from the straw or husks)

Conjugation

Synonyms

  • (to thrash, whack, trounce): legyőz
  • (to thrash, beat up): elagyabugyál, eltángál, elfenekel, elkalapál, elpáhol, helybenhagy
  • (to squander, waste): elkölt, elpazarol
  • (to play): eljátszik
  • (to pass while being bored): elüt, eltölt
  • (to thresh): elcsépel

Norwegian Bokmål

Etymology 1

Noun

elver m, f

  1. indefinite plural of elv

Etymology 2

Noun

elver m

  1. indefinite plural of elv

Norwegian Nynorsk

Etymology 1

Alternative forms

Noun

elver f

  1. indefinite plural of elv

Etymology 2

Alternative forms

Noun

elver m

  1. indefinite plural of elv