Definify.com

Definition 2025

telek

telek

Hungarian

Noun

telek ‎(plural telkek)

  1. lot (US), parcel, piece of ground
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative telek telkek
accusative telket telkeket
dative teleknek telkeknek
instrumental telekkel telkekkel
causal-final telekért telkekért
translative telekké telkekké
terminative telekig telkekig
essive-formal telekként telkekként
essive-modal — —
inessive telekben telkekben
superessive telken telkeken
adessive teleknél telkeknél
illative telekbe telkekbe
sublative telekre telkekre
allative telekhez telkekhez
elative telekből telkekből
delative telekről telkekről
ablative telektől telkektől
Possessive forms of telek
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. telkem telkeim
2nd person sing. telked telkeid
3rd person sing. telke telkei
1st person plural telkünk telkeink
2nd person plural telketek telkeitek
3rd person plural telkük telkeik

Etymology 2

tél +‎ -ek

Noun

telek

  1. nominative plural of tél

References

  1. ↑ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2
  2. ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
  3. ↑ András Róna-Tas and Árpád Berta. West Old Turkic: Turkic loanwords in Hungarian (Turcologica 84). Harrassowitz, Wiesbaden, 2011. ISBN: 978-3-447-06260-2

Etymology

The etymology is disputed. It has been derived in at least three ways:

  1. From the same Proto-Finno-Ugric root as the verb telik ‎(“to fill”),[1]
  2. From tel ‎(“ground, soil”) +‎ -k ‎(“noun suffix”). For the same suffix, compare lélek ‎(“soul”).[2]
  3. From West Old Turkic tilök 'separated (area)', from Proto-Turkic *til ‎(“cut”), via Old Hungarian telük.[3]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɛlɛk]
  • Hyphenation: te‧lek

Similar Results