Definify.com

Definition 2024


tarka

tarka

See also: tarką

Estonian

Adjective

tarka

  1. Partitive singular form of tark.
  2. Illative singular form of tark.

Hungarian

Etymology

From the dialectal tar (variegated) + -ka (diminutive suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɒrkɒ]
  • Hyphenation: tar‧ka

Adjective

tarka (comparative tarkább, superlative legtarkább)

  1. variegated

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tarka tarkák
accusative tarkát tarkákat
dative tarkának tarkáknak
instrumental tarkával tarkákkal
causal-final tarkáért tarkákért
translative tarkává tarkákká
terminative tarkáig tarkákig
essive-formal tarkaként tarkákként
essive-modal
inessive tarkában tarkákban
superessive tarkán tarkákon
adessive tarkánál tarkáknál
illative tarkába tarkákba
sublative tarkára tarkákra
allative tarkához tarkákhoz
elative tarkából tarkákból
delative tarkáról tarkákról
ablative tarkától tarkáktól

Antonyms

Derived terms

References

  1. Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Maltese

Etymology

Borrowing from Italian targa.

Noun

tarka f

  1. shield
  2. target

Pitjantjatjara

Noun

tarka

  1. bone

Polish

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈt̪arka]

Noun

tarka f

  1. grater

Declension