Definify.com
Definition 2024
Török
Török
Hungarian
Proper noun
Török
- A surname.
Declension
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | Török | Törökök |
| accusative | Törököt | Törököket |
| dative | Töröknek | Törököknek |
| instrumental | Törökkel | Törökökkel |
| causal-final | Törökért | Törökökért |
| translative | Törökké | Törökökké |
| terminative | Törökig | Törökökig |
| essive-formal | Törökként | Törökökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | Törökben | Törökökben |
| superessive | Törökön | Törökökön |
| adessive | Töröknél | Törököknél |
| illative | Törökbe | Törökökbe |
| sublative | Törökre | Törökökre |
| allative | Törökhöz | Törökökhöz |
| elative | Törökből | Törökökből |
| delative | Törökről | Törökökről |
| ablative | Töröktől | Törököktől |
| Possessive forms of Török | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | Törököm | Törökjeim |
| 2nd person sing. | Törököd | Törökjeid |
| 3rd person sing. | Törökje | Törökjei |
| 1st person plural | Törökünk | Törökjeink |
| 2nd person plural | Törökötök | Törökjeitek |
| 3rd person plural | Törökjük | Törökjeik |
török
török
Hungarian
Adjective
török (not comparable)
Declension
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | török | törökök |
| accusative | törököt | törököket |
| dative | töröknek | törököknek |
| instrumental | törökkel | törökökkel |
| causal-final | törökért | törökökért |
| translative | törökké | törökökké |
| terminative | törökig | törökökig |
| essive-formal | törökként | törökökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | törökben | törökökben |
| superessive | törökön | törökökön |
| adessive | töröknél | törököknél |
| illative | törökbe | törökökbe |
| sublative | törökre | törökökre |
| allative | törökhöz | törökökhöz |
| elative | törökből | törökökből |
| delative | törökről | törökökről |
| ablative | töröktől | törököktől |
Noun
török (plural törökök)
Declension
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | török | törökök |
| accusative | törököt | törököket |
| dative | töröknek | törököknek |
| instrumental | törökkel | törökökkel |
| causal-final | törökért | törökökért |
| translative | törökké | törökökké |
| terminative | törökig | törökökig |
| essive-formal | törökként | törökökként |
| essive-modal | törökül | — |
| inessive | törökben | törökökben |
| superessive | törökön | törökökön |
| adessive | töröknél | törököknél |
| illative | törökbe | törökökbe |
| sublative | törökre | törökökre |
| allative | törökhöz | törökökhöz |
| elative | törökből | törökökből |
| delative | törökről | törökökről |
| ablative | töröktől | törököktől |
| Possessive forms of török | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | törököm | törökjeim |
| 2nd person sing. | törököd | törökjeid |
| 3rd person sing. | törökje | törökjei |
| 1st person plural | törökünk | törökjeink |
| 2nd person plural | törökötök | törökjeitek |
| 3rd person plural | törökjük | törökjeik |
Derived terms
Derived terms
Etymology 2
Verb
török
- first-person singular indicative present indefinite of tör
Etymology 3
Verb
török
- first-person singular indicative present indefinite of törik