Definify.com

Definition 2024

mondat

mondat

See also: mondât

Hungarian

Noun

mondat ‎(plural mondatok)

  1. (grammar) sentence
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mondat mondatok
accusative mondatot mondatokat
dative mondatnak mondatoknak
instrumental mondattal mondatokkal
causal-final mondatért mondatokért
translative mondattá mondatokká
terminative mondatig mondatokig
essive-formal mondatként mondatokként
essive-modal — —
inessive mondatban mondatokban
superessive mondaton mondatokon
adessive mondatnál mondatoknál
illative mondatba mondatokba
sublative mondatra mondatokra
allative mondathoz mondatokhoz
elative mondatból mondatokból
delative mondatról mondatokról
ablative mondattól mondatoktól
Possessive forms of mondat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mondatom mondataim
2nd person sing. mondatod mondataid
3rd person sing. mondata mondatai
1st person plural mondatunk mondataink
2nd person plural mondatotok mondataitok
3rd person plural mondatuk mondataik
Hyponyms
  • főmondat
  • mellékmondat
Derived terms

Etymology 2

mond +‎ -at (causative suffix)

Verb

mondat

  1. to have someone (-val/-vel) say something
Conjugation

Etymology

mond +‎ -at (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmondɒt]
  • Hyphenation: mon‧dat

Similar Results