Definify.com
Definition 2024
kimenet
kimenet
Hungarian
Noun
kimenet (plural kimenetek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kimenet | kimenetek |
| accusative | kimenetet | kimeneteket |
| dative | kimenetnek | kimeneteknek |
| instrumental | kimenettel | kimenetekkel |
| causal-final | kimenetért | kimenetekért |
| translative | kimenetté | kimenetekké |
| terminative | kimenetig | kimenetekig |
| essive-formal | kimenetként | kimenetekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kimenetben | kimenetekben |
| superessive | kimeneten | kimeneteken |
| adessive | kimenetnél | kimeneteknél |
| illative | kimenetbe | kimenetekbe |
| sublative | kimenetre | kimenetekre |
| allative | kimenethez | kimenetekhez |
| elative | kimenetből | kimenetekből |
| delative | kimenetről | kimenetekről |
| ablative | kimenettől | kimenetektől |
| Possessive forms of kimenet | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kimenetem | kimeneteim |
| 2nd person sing. | kimeneted | kimeneteid |
| 3rd person sing. | kimenete | kimenetei |
| 1st person plural | kimenetünk | kimeneteink |
| 2nd person plural | kimenetetek | kimeneteitek |
| 3rd person plural | kimenetük | kimeneteik |
Derived terms
Adverb
kimenet (not comparable)
- on the way out, going out (as one goes out the door, etc.)
References
- ↑ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2