Definify.com
Definition 2024
egész
egész
Hungarian
Adjective
egész (not comparable)
Derived terms
Noun
egész (plural egészek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | egész | egészek |
| accusative | egészet | egészeket |
| dative | egésznek | egészeknek |
| instrumental | egésszel | egészekkel |
| causal-final | egészért | egészekért |
| translative | egésszé | egészekké |
| terminative | egészig | egészekig |
| essive-formal | egészként | egészekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | egészben | egészekben |
| superessive | egészen | egészeken |
| adessive | egésznél | egészeknél |
| illative | egészbe | egészekbe |
| sublative | egészre | egészekre |
| allative | egészhez | egészekhez |
| elative | egészből | egészekből |
| delative | egészről | egészekről |
| ablative | egésztől | egészektől |
| Possessive forms of egész | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | egészem | egészeim |
| 2nd person sing. | egészed | egészeid |
| 3rd person sing. | egésze | egészei |
| 1st person plural | egészünk | egészeink |
| 2nd person plural | egészetek | egészeitek |
| 3rd person plural | egészük | egészeik |
Derived terms
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6