Definify.com

Definition 2024


érc

érc

See also: erc, Erc, and ERC

Hungarian

Noun

érc (plural ércek)

  1. ore

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érc ércek
accusative ércet érceket
dative ércnek érceknek
instrumental érccel ércekkel
causal-final ércért ércekért
translative érccé ércekké
terminative ércig ércekig
essive-formal ércként ércekként
essive-modal
inessive ércben ércekben
superessive ércen érceken
adessive ércnél érceknél
illative ércbe ércekbe
sublative ércre ércekre
allative érchez ércekhez
elative ércből ércekből
delative ércről ércekről
ablative érctől ércektől
Possessive forms of érc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ércem érceim
2nd person sing. érced érceid
3rd person sing. érce ércei
1st person plural ércünk érceink
2nd person plural ércetek érceitek
3rd person plural ércük érceik

Derived terms

  • érces

See also