Definition 2024
ék
ék
Hungarian
Noun
ék (plural ékek)
- wedge
- ornament
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
ék
|
ékek
|
| accusative |
éket
|
ékeket
|
| dative |
éknek
|
ékeknek
|
| instrumental |
ékkel
|
ékekkel
|
| causal-final |
ékért
|
ékekért
|
| translative |
ékké
|
ékekké
|
| terminative |
ékig
|
ékekig
|
| essive-formal |
ékként
|
ékekként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
ékben
|
ékekben
|
| superessive |
éken
|
ékeken
|
| adessive |
éknél
|
ékeknél
|
| illative |
ékbe
|
ékekbe
|
| sublative |
ékre
|
ékekre
|
| allative |
ékhez
|
ékekhez
|
| elative |
ékből
|
ékekből
|
| delative |
ékről
|
ékekről
|
| ablative |
éktől
|
ékektől
|
Derived terms
