Definify.com

Definition 2024


tehén

tehén

Hungarian

Noun

tehén (plural tehenek)

  1. cow
  2. doe, hind

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tehén tehenek
accusative tehenet teheneket
dative tehénnek teheneknek
instrumental tehénnel tehenekkel
causal-final tehénért tehenekért
translative tehénné tehenekké
terminative tehénig tehenekig
essive-formal tehénként tehenekként
essive-modal
inessive tehénben tehenekben
superessive tehénen teheneken
adessive tehénnél teheneknél
illative tehénbe tehenekbe
sublative tehénre tehenekre
allative tehénhez tehenekhez
elative tehénből tehenekből
delative tehénről tehenekről
ablative tehéntől tehenektől
Possessive forms of tehén
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tehenem teheneim
2nd person sing. tehened teheneid
3rd person sing. tehene tehenei
1st person plural tehenünk teheneink
2nd person plural tehenetek teheneitek
3rd person plural tehenük teheneik

Derived terms

  • tehenes
  • tehénkedik
  • tehenész

(Compound words):

References

  1. Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6