Definify.com

Webster 1913 Edition


Tort

Tort

,
Noun.
[F., from LL.
tortum
, fr. L.
tortus
twisted, crooked, p. p. of
torqure
to twist, bend. See
Torture
.]
1.
Mischief; injury; calamity.
[Obs.]
That had them long opprest with
tort
.
Spenser.
2.
(Law)
Any civil wrong or injury; a wrongful act (not involving a breach of contract) for which an action will lie; a form of action, in some parts of the United States, for a wrong or injury.
Executor de son tort
.
See under
Executor
.
Tort feasor
(Law)
,
a wrongdoer; a trespasser.
Wharton.

Tort

,
Adj.
Stretched tight; taut.
[R.]
Yet holds he them with
tortest
rein.
Emerson.

Webster 1828 Edition


Tort

TORT

,
Noun.
[L. tortus, twisted, from torqueo. The primary sense is to turn or strain, hence to twist.]
1.
In law, any wrong or injury. Torts are injuries done to the person or property of another, as trespass, assault and battery, defamation and the like.
2.
Mischief; calamity. [Except in the legal sense above explained, it is obsolete.]

Definition 2024


tört

tört

See also: tort, -tort, and to'rt

Hungarian

Noun

tört (plural törtek)

  1. (mathematics) fraction
Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative tört törtek
accusative törtet törteket
dative törtnek törteknek
instrumental törttel törtekkel
causal-final törtért törtekért
translative törtté törtekké
terminative törtig törtekig
essive-formal törtként törtekként
essive-modal
inessive törtben törtekben
superessive törtön törteken
adessive törtnél törteknél
illative törtbe törtekbe
sublative törtre törtekre
allative törthöz törtekhez
elative törtből törtekből
delative törtről törtekről
ablative törttől törtektől
Possessive forms of tört
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. törtem törtjem
2nd person sing. törted törtjed
3rd person sing. törtje törtje
1st person plural törtünk törtjenk
2nd person plural törtetek törtjetek
3rd person plural törtjük törtjek

Etymology 2

tör + -t

Adjective

tört (not comparable)

  1. broken
Declension

This adjective needs an inflection-table template.

Verb

tört

  1. past participle of tör
  2. third-person singular indicative past indefinite of tör

References

  1. Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6