Hungarian
Noun
szonáta (plural szonáták)
- sonata
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
szonáta
|
szonáták
|
| accusative |
szonátát
|
szonátákat
|
| dative |
szonátának
|
szonátáknak
|
| instrumental |
szonátával
|
szonátákkal
|
| causal-final |
szonátáért
|
szonátákért
|
| translative |
szonátává
|
szonátákká
|
| terminative |
szonátáig
|
szonátákig
|
| essive-formal |
szonátaként
|
szonátákként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
szonátában
|
szonátákban
|
| superessive |
szonátán
|
szonátákon
|
| adessive |
szonátánál
|
szonátáknál
|
| illative |
szonátába
|
szonátákba
|
| sublative |
szonátára
|
szonátákra
|
| allative |
szonátához
|
szonátákhoz
|
| elative |
szonátából
|
szonátákból
|
| delative |
szonátáról
|
szonátákról
|
| ablative |
szonátától
|
szonátáktól
|
| Possessive forms of szonáta
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
szonátám
|
szonátáim
|
| 2nd person sing. |
szonátád
|
szonátáid
|
| 3rd person sing. |
szonátája
|
szonátái
|
| 1st person plural |
szonátánk
|
szonátáink
|
| 2nd person plural |
szonátátok
|
szonátáitok
|
| 3rd person plural |
szonátájuk
|
szonátáik
|
References
-
↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2