Definify.com
Definition 2024
specifikus
specifikus
Hungarian
Etymology
From Medieval Latin specificus[1] + -ikus.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈʃpɛt͡sifikuʃ]
- Hyphenation: spe‧ci‧fi‧kus
Adjective
specifikus (comparative specifikusabb, superlative legspecifikusabb)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | specifikus | specifikusak |
| accusative | specifikusat | specifikusakat |
| dative | specifikusnak | specifikusaknak |
| instrumental | specifikussal | specifikusakkal |
| causal-final | specifikusért | specifikusakért |
| translative | specifikussá | specifikusakká |
| terminative | specifikusig | specifikusakig |
| essive-formal | specifikusként | specifikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | specifikusban | specifikusakban |
| superessive | specifikuson | specifikusakon |
| adessive | specifikusnál | specifikusaknál |
| illative | specifikusba | specifikusakba |
| sublative | specifikusra | specifikusakra |
| allative | specifikushoz | specifikusakhoz |
| elative | specifikusból | specifikusakból |
| delative | specifikusról | specifikusakról |
| ablative | specifikustól | specifikusaktól |
References
- ↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2