Definition 2024
rém
rém
Hungarian
Noun
rém (plural rémek)
- specter, phantom, fright
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
rém
|
rémek
|
| accusative |
rémet
|
rémeket
|
| dative |
rémnek
|
rémeknek
|
| instrumental |
rémmel
|
rémekkel
|
| causal-final |
rémért
|
rémekért
|
| translative |
rémmé
|
rémekké
|
| terminative |
rémig
|
rémekig
|
| essive-formal |
rémként
|
rémekként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
rémben
|
rémekben
|
| superessive |
rémen
|
rémeken
|
| adessive |
rémnél
|
rémeknél
|
| illative |
rémbe
|
rémekbe
|
| sublative |
rémre
|
rémekre
|
| allative |
rémhez
|
rémekhez
|
| elative |
rémből
|
rémekből
|
| delative |
rémről
|
rémekről
|
| ablative |
rémtől
|
rémektől
|
| Possessive forms of rém
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
rémem
|
rémeim
|
| 2nd person sing. |
rémed
|
rémeid
|
| 3rd person sing. |
réme
|
rémei
|
| 1st person plural |
rémünk
|
rémeink
|
| 2nd person plural |
rémetek
|
rémeitek
|
| 3rd person plural |
rémük
|
rémeik
|
Derived terms
References
-
↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
