Definify.com

Definition 2024


parancs

parancs

Hungarian

Noun

parancs (plural parancsok)

  1. order (command)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative parancs parancsok
accusative parancsot parancsokat
dative parancsnak parancsoknak
instrumental paranccsal parancsokkal
causal-final parancsért parancsokért
translative paranccsá parancsokká
terminative parancsig parancsokig
essive-formal parancsként parancsokként
essive-modal
inessive parancsban parancsokban
superessive parancson parancsokon
adessive parancsnál parancsoknál
illative parancsba parancsokba
sublative parancsra parancsokra
allative parancshoz parancsokhoz
elative parancsból parancsokból
delative parancsról parancsokról
ablative parancstól parancsoktól
Possessive forms of parancs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. parancsom parancsaim
2nd person sing. parancsod parancsaid
3rd person sing. parancsa parancsai
1st person plural parancsunk parancsaink
2nd person plural parancsotok parancsaitok
3rd person plural parancsuk parancsaik

Derived terms

(Expressions):

References

  1. Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6