Definify.com
Definition 2024
osztó
osztó
Hungarian
Noun
osztó (plural osztók)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | osztó | osztók |
| accusative | osztót | osztókat |
| dative | osztónak | osztóknak |
| instrumental | osztóval | osztókkal |
| causal-final | osztóért | osztókért |
| translative | osztóvá | osztókká |
| terminative | osztóig | osztókig |
| essive-formal | osztóként | osztókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | osztóban | osztókban |
| superessive | osztón | osztókon |
| adessive | osztónál | osztóknál |
| illative | osztóba | osztókba |
| sublative | osztóra | osztókra |
| allative | osztóhoz | osztókhoz |
| elative | osztóból | osztókból |
| delative | osztóról | osztókról |
| ablative | osztótól | osztóktól |
| Possessive forms of osztó | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | osztóm | osztóim |
| 2nd person sing. | osztód | osztóid |
| 3rd person sing. | osztója | osztói |
| 1st person plural | osztónk | osztóink |
| 2nd person plural | osztótok | osztóitok |
| 3rd person plural | osztójuk | osztóik |
Verb
osztó
- present participle of oszt