Definify.com
Definition 2024
munkái
munkái
Hungarian
Noun
munkái
- third-person singular (multiple possessions) possessive of munka
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | munkái | — |
| accusative | munkáit | — |
| dative | munkáinak | — |
| instrumental | munkáival | — |
| causal-final | munkáiért | — |
| translative | munkáivá | — |
| terminative | munkáiig | — |
| essive-formal | munkáiként | — |
| essive-modal | munkáiul | — |
| inessive | munkáiban | — |
| superessive | munkáin | — |
| adessive | munkáinál | — |
| illative | munkáiba | — |
| sublative | munkáira | — |
| allative | munkáihoz | — |
| elative | munkáiból | — |
| delative | munkáiról | — |
| ablative | munkáitól | — |