Definify.com
Definition 2024
kritikus
kritikus
Hungarian
Etymology
From German Kritik and kritisch, from Latin criticus (“critic”), from Ancient Greek κριτικός (kritikós, “of or for judging, able to judge”), from κρίνω (krínō, “I judge”) [1] with + -ikus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkritikuʃ]
- Hyphenation: kri‧ti‧kus
Adjective
kritikus (comparative kritikusabb, superlative legkritikusabb)
Noun
kritikus (plural kritikusok)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kritikus | kritikusok |
| accusative | kritikust | kritikusokat |
| dative | kritikusnak | kritikusoknak |
| instrumental | kritikussal | kritikusokkal |
| causal-final | kritikusért | kritikusokért |
| translative | kritikussá | kritikusokká |
| terminative | kritikusig | kritikusokig |
| essive-formal | kritikusként | kritikusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kritikusban | kritikusokban |
| superessive | kritikuson | kritikusokon |
| adessive | kritikusnál | kritikusoknál |
| illative | kritikusba | kritikusokba |
| sublative | kritikusra | kritikusokra |
| allative | kritikushoz | kritikusokhoz |
| elative | kritikusból | kritikusokból |
| delative | kritikusról | kritikusokról |
| ablative | kritikustól | kritikusoktól |
| Possessive forms of kritikus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kritikusom | kritikusaim |
| 2nd person sing. | kritikusod | kritikusaid |
| 3rd person sing. | kritikusa | kritikusai |
| 1st person plural | kritikusunk | kritikusaink |
| 2nd person plural | kritikusotok | kritikusaitok |
| 3rd person plural | kritikusuk | kritikusaik |
Related terms
- kritika
- kritizál
References
- ↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2