Hungarian
Noun
konzulátus (plural konzulátusok)
- consulate
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
konzulátus
|
konzulátusok
|
| accusative |
konzulátust
|
konzulátusokat
|
| dative |
konzulátusnak
|
konzulátusoknak
|
| instrumental |
konzulátussal
|
konzulátusokkal
|
| causal-final |
konzulátusért
|
konzulátusokért
|
| translative |
konzulátussá
|
konzulátusokká
|
| terminative |
konzulátusig
|
konzulátusokig
|
| essive-formal |
konzulátusként
|
konzulátusokként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
konzulátusban
|
konzulátusokban
|
| superessive |
konzulátuson
|
konzulátusokon
|
| adessive |
konzulátusnál
|
konzulátusoknál
|
| illative |
konzulátusba
|
konzulátusokba
|
| sublative |
konzulátusra
|
konzulátusokra
|
| allative |
konzulátushoz
|
konzulátusokhoz
|
| elative |
konzulátusból
|
konzulátusokból
|
| delative |
konzulátusról
|
konzulátusokról
|
| ablative |
konzulátustól
|
konzulátusoktól
|
| Possessive forms of konzulátus
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
konzulátusom
|
konzulátusaim
|
| 2nd person sing. |
konzulátusod
|
konzulátusaid
|
| 3rd person sing. |
konzulátusa
|
konzulátusai
|
| 1st person plural |
konzulátusunk
|
konzulátusaink
|
| 2nd person plural |
konzulátusotok
|
konzulátusaitok
|
| 3rd person plural |
konzulátusuk
|
konzulátusaik
|
References
-
↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2