Definify.com

Definition 2024

kivált

kivált

Hungarian

Verb

kivált

(transitive) to take out of pawn
(transitive) to trigger, spark, elicit, evoke a response, reaction, emotion
(transitive) to ransom (to pay a price to set someone free from captivity or punishment.)

Conjugation

conjugation of kivált

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			kiváltani
Past participle			kiváltott
Present participle			kiváltó
Future participle			kiváltandó
Adverbial participle			kiváltva
Potential			kiválthat
Indicative Mood	Present	Indefinite	kiváltok	kiváltasz	kivált	kiváltunk	kiváltotok	kiváltanak
	Present	Definite	kiváltom én téged/titeket kiváltalak	kiváltod	kiváltja	kiváltjuk	kiváltjátok	kiváltják
	Past	Indefinite	kiváltottam	kiváltottál	kiváltott	kiváltottunk	kiváltottatok	kiváltottak
	Past	Definite	kiváltottam én téged/titeket kiváltottalak	kiváltottad	kiváltotta	kiváltottuk	kiváltottátok	kiváltották
Conditional Mood	Present	Indefinite	kiváltanék	kiváltanál	kiváltana	kiváltanánk	kiváltanátok	kiváltanának
Conditional Mood	Present	Definite	kiváltanám én téged/titeket kiváltanálak	kiváltanád	kiváltaná	kiváltanánk	kiváltanátok	kiváltanák
Subjunctive Mood	Present	Indefinite	kiváltsak	kiválts or kiváltsál	kiváltson	kiváltsunk	kiváltsatok	kiváltsanak
Subjunctive Mood	Present	Definite	kiváltsam én téged/titeket kiváltsalak	kiváltsd or kiváltsad	kiváltsa	kiváltsuk	kiváltsátok	kiváltsák
Conjugated Infinitive			kiváltanom	kiváltanod	kiváltania	kiváltanunk	kiváltanotok	kiváltaniuk

Etymology 2

Shortened from kiváltképpen ‎(“especially”).^[1]

Adverb

kivált (not comparable)

especially, in particular, above all,

Etymology 3

kiválik +‎ -t

Verb

kivált

third-person singular indicative past indefinite of kiválik
past participle of kiválik

References

↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6