Hungarian
Noun
kiábrándulás (plural kiábrándulások)
- disillusionment
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
kiábrándulás
|
kiábrándulások
|
| accusative |
kiábrándulást
|
kiábrándulásokat
|
| dative |
kiábrándulásnak
|
kiábrándulásoknak
|
| instrumental |
kiábrándulással
|
kiábrándulásokkal
|
| causal-final |
kiábrándulásért
|
kiábrándulásokért
|
| translative |
kiábrándulássá
|
kiábrándulásokká
|
| terminative |
kiábrándulásig
|
kiábrándulásokig
|
| essive-formal |
kiábrándulásként
|
kiábrándulásokként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
kiábrándulásban
|
kiábrándulásokban
|
| superessive |
kiábránduláson
|
kiábrándulásokon
|
| adessive |
kiábrándulásnál
|
kiábrándulásoknál
|
| illative |
kiábrándulásba
|
kiábrándulásokba
|
| sublative |
kiábrándulásra
|
kiábrándulásokra
|
| allative |
kiábránduláshoz
|
kiábrándulásokhoz
|
| elative |
kiábrándulásból
|
kiábrándulásokból
|
| delative |
kiábrándulásról
|
kiábrándulásokról
|
| ablative |
kiábrándulástól
|
kiábrándulásoktól
|
| Possessive forms of kiábrándulás
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
kiábrándulásom
|
kiábrándulásaim
|
| 2nd person sing. |
kiábrándulásod
|
kiábrándulásaid
|
| 3rd person sing. |
kiábrándulása
|
kiábrándulásai
|
| 1st person plural |
kiábrándulásunk
|
kiábrándulásaink
|
| 2nd person plural |
kiábrándulásotok
|
kiábrándulásaitok
|
| 3rd person plural |
kiábrándulásuk
|
kiábrándulásaik
|