Definify.com

Definition 2024


kelme

kelme

Finnish

Noun

kelme

  1. (archaic) The white surface layer of the bark of a birch.

Declension

Inflection of kelme (Kotus type 48/hame, no gradation)
nominative kelme kelmeet
genitive kelmeen kelmeiden
kelmeitten
partitive kelmettä kelmeitä
illative kelmeeseen kelmeisiin
kelmeihin
singular plural
nominative kelme kelmeet
accusative nom. kelme kelmeet
gen. kelmeen
genitive kelmeen kelmeiden
kelmeitten
partitive kelmettä kelmeitä
inessive kelmeessä kelmeissä
elative kelmeestä kelmeistä
illative kelmeeseen kelmeisiin
kelmeihin
adessive kelmeellä kelmeillä
ablative kelmeeltä kelmeiltä
allative kelmeelle kelmeille
essive kelmeenä kelmeinä
translative kelmeeksi kelmeiksi
instructive kelmein
abessive kelmeettä kelmeittä
comitative kelmeineen

Hungarian

Etymology

Unknown origin.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛlmɛ]
  • Hyphenation: kel‧me

Noun

kelme (plural kelmék)

  1. material, fabric, cloth, stuff

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kelme kelmék
accusative kelmét kelméket
dative kelmének kelméknek
instrumental kelmével kelmékkel
causal-final kelméért kelmékért
translative kelmévé kelmékké
terminative kelméig kelmékig
essive-formal kelmeként kelmékként
essive-modal
inessive kelmében kelmékben
superessive kelmén kelméken
adessive kelménél kelméknél
illative kelmébe kelmékbe
sublative kelmére kelmékre
allative kelméhez kelmékhez
elative kelméből kelmékből
delative kelméről kelmékről
ablative kelmétől kelméktől
Possessive forms of kelme
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kelmém kelméim
2nd person sing. kelméd kelméid
3rd person sing. kelméje kelméi
1st person plural kelménk kelméink
2nd person plural kelmétek kelméitek
3rd person plural kelméjük kelméik

Derived terms