Definify.com
Definition 2024
kötő
kötő
Hungarian
Adjective
kötő (not comparable)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kötő | kötők |
| accusative | kötőt | kötőket |
| dative | kötőnek | kötőknek |
| instrumental | kötővel | kötőkkel |
| causal-final | kötőért | kötőkért |
| translative | kötővé | kötőkké |
| terminative | kötőig | kötőkig |
| essive-formal | kötőként | kötőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kötőben | kötőkben |
| superessive | kötőn | kötőkön |
| adessive | kötőnél | kötőknél |
| illative | kötőbe | kötőkbe |
| sublative | kötőre | kötőkre |
| allative | kötőhöz | kötőkhöz |
| elative | kötőből | kötőkből |
| delative | kötőről | kötőkről |
| ablative | kötőtől | kötőktől |
Derived terms
Compound words
Noun
kötő (plural kötők)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kötő | kötők |
| accusative | kötőt | kötőket |
| dative | kötőnek | kötőknek |
| instrumental | kötővel | kötőkkel |
| causal-final | kötőért | kötőkért |
| translative | kötővé | kötőkké |
| terminative | kötőig | kötőkig |
| essive-formal | kötőként | kötőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kötőben | kötőkben |
| superessive | kötőn | kötőkön |
| adessive | kötőnél | kötőknél |
| illative | kötőbe | kötőkbe |
| sublative | kötőre | kötőkre |
| allative | kötőhöz | kötőkhöz |
| elative | kötőből | kötőkből |
| delative | kötőről | kötőkről |
| ablative | kötőtől | kötőktől |
| Possessive forms of kötő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kötőm | kötőim |
| 2nd person sing. | kötőd | kötőid |
| 3rd person sing. | kötője | kötői |
| 1st person plural | kötőnk | kötőink |
| 2nd person plural | kötőtök | kötőitek |
| 3rd person plural | kötőjük | kötőik |
Derived terms
Verb
kötő
- present participle of köt