Definify.com
Definition 2024
kötél
kötél
Hungarian
Noun
kötél (plural kötelek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kötél | kötelek |
| accusative | kötelet | köteleket |
| dative | kötélnek | köteleknek |
| instrumental | kötéllel | kötelekkel |
| causal-final | kötélért | kötelekért |
| translative | kötéllé | kötelekké |
| terminative | kötélig | kötelekig |
| essive-formal | kötélként | kötelekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kötélben | kötelekben |
| superessive | kötélen | köteleken |
| adessive | kötélnél | köteleknél |
| illative | kötélbe | kötelekbe |
| sublative | kötélre | kötelekre |
| allative | kötélhez | kötelekhez |
| elative | kötélből | kötelekből |
| delative | kötélről | kötelekről |
| ablative | kötéltől | kötelektől |
| Possessive forms of kötél | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kötelem | köteleim |
| 2nd person sing. | köteled | köteleid |
| 3rd person sing. | kötele | kötelei |
| 1st person plural | kötelünk | köteleink |
| 2nd person plural | köteletek | köteleitek |
| 3rd person plural | kötelük | köteleik |
Derived terms
(Compound words):