Definify.com

Definition 2024


kísértet

kísértet

Hungarian

Noun

kísértet (plural kísértetek)

  1. ghost

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kísértet kísértetek
accusative kísértetet kísérteteket
dative kísértetnek kísérteteknek
instrumental kísértettel kísértetekkel
causal-final kísértetért kísértetekért
translative kísértetté kísértetekké
terminative kísértetig kísértetekig
essive-formal kísértetként kísértetekként
essive-modal
inessive kísértetben kísértetekben
superessive kísérteten kísérteteken
adessive kísértetnél kísérteteknél
illative kísértetbe kísértetekbe
sublative kísértetre kísértetekre
allative kísértethez kísértetekhez
elative kísértetből kísértetekből
delative kísértetről kísértetekről
ablative kísértettől kísértetektől
Possessive forms of kísértet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kísértetem kísérteteim
2nd person sing. kísérteted kísérteteid
3rd person sing. kísértete kísértetei
1st person plural kísértetünk kísérteteink
2nd person plural kísértetetek kísérteteitek
3rd person plural kísértetük kísérteteik

Synonyms

Derived terms

(Compound words):