Hungarian
Noun
honfoglalás (plural honfoglalások)
- conquest (the Hungarian conquest of the Carpathian Basin at the turn of the 9th and 10th centuries)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
honfoglalás
|
honfoglalások
|
| accusative |
honfoglalást
|
honfoglalásokat
|
| dative |
honfoglalásnak
|
honfoglalásoknak
|
| instrumental |
honfoglalással
|
honfoglalásokkal
|
| causal-final |
honfoglalásért
|
honfoglalásokért
|
| translative |
honfoglalássá
|
honfoglalásokká
|
| terminative |
honfoglalásig
|
honfoglalásokig
|
| essive-formal |
honfoglalásként
|
honfoglalásokként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
honfoglalásban
|
honfoglalásokban
|
| superessive |
honfoglaláson
|
honfoglalásokon
|
| adessive |
honfoglalásnál
|
honfoglalásoknál
|
| illative |
honfoglalásba
|
honfoglalásokba
|
| sublative |
honfoglalásra
|
honfoglalásokra
|
| allative |
honfoglaláshoz
|
honfoglalásokhoz
|
| elative |
honfoglalásból
|
honfoglalásokból
|
| delative |
honfoglalásról
|
honfoglalásokról
|
| ablative |
honfoglalástól
|
honfoglalásoktól
|
| Possessive forms of honfoglalás
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
honfoglalásom
|
honfoglalásaim
|
| 2nd person sing. |
honfoglalásod
|
honfoglalásaid
|
| 3rd person sing. |
honfoglalása
|
honfoglalásai
|
| 1st person plural |
honfoglalásunk
|
honfoglalásaink
|
| 2nd person plural |
honfoglalásotok
|
honfoglalásaitok
|
| 3rd person plural |
honfoglalásuk
|
honfoglalásaik
|