Hungarian
Noun
hegytető (plural hegytetők)
- mountaintop (the summit of a mountain)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
hegytető
|
hegytetők
|
| accusative |
hegytetőt
|
hegytetőket
|
| dative |
hegytetőnek
|
hegytetőknek
|
| instrumental |
hegytetővel
|
hegytetőkkel
|
| causal-final |
hegytetőért
|
hegytetőkért
|
| translative |
hegytetővé
|
hegytetőkké
|
| terminative |
hegytetőig
|
hegytetőkig
|
| essive-formal |
hegytetőként
|
hegytetőkként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
hegytetőben
|
hegytetőkben
|
| superessive |
hegytetőn
|
hegytetőkön
|
| adessive |
hegytetőnél
|
hegytetőknél
|
| illative |
hegytetőbe
|
hegytetőkbe
|
| sublative |
hegytetőre
|
hegytetőkre
|
| allative |
hegytetőhöz
|
hegytetőkhöz
|
| elative |
hegytetőből
|
hegytetőkből
|
| delative |
hegytetőről
|
hegytetőkről
|
| ablative |
hegytetőtől
|
hegytetőktől
|
| Possessive forms of hegytető
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
hegytetőm
|
hegytetőim
|
| 2nd person sing. |
hegytetőd
|
hegytetőid
|
| 3rd person sing. |
hegytetője
|
hegytetői
|
| 1st person plural |
hegytetőnk
|
hegytetőink
|
| 2nd person plural |
hegytetőtök
|
hegytetőitek
|
| 3rd person plural |
hegytetőjük
|
hegytetőik
|