Definify.com
Definition 2024
eső
eső
Hungarian
Noun
eső (plural esők)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | eső | esők |
| accusative | esőt | esőket |
| dative | esőnek | esőknek |
| instrumental | esővel | esőkkel |
| causal-final | esőért | esőkért |
| translative | esővé | esőkké |
| terminative | esőig | esőkig |
| essive-formal | esőként | esőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | esőben | esőkben |
| superessive | esőn | esőkön |
| adessive | esőnél | esőknél |
| illative | esőbe | esőkbe |
| sublative | esőre | esőkre |
| allative | esőhöz | esőkhöz |
| elative | esőből | esőkből |
| delative | esőről | esőkről |
| ablative | esőtől | esőktől |
| Possessive forms of eső | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | esőm | esőim |
| 2nd person sing. | esőd | esőid |
| 3rd person sing. | esője | esői |
| 1st person plural | esőnk | esőink |
| 2nd person plural | esőtök | esőitek |
| 3rd person plural | esőjük | esőik |
Derived terms
Verb
eső
- present participle of esik