Definify.com

Definition 2024


erény

erény

Hungarian

Noun

erény (plural erények)

  1. virtue

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative erény erények
accusative erényt erényeket
dative erénynek erényeknek
instrumental erénnyel erényekkel
causal-final erényért erényekért
translative erénnyé erényekké
terminative erényig erényekig
essive-formal erényként erényekként
essive-modal
inessive erényben erényekben
superessive erényen erényeken
adessive erénynél erényeknél
illative erénybe erényekbe
sublative erényre erényekre
allative erényhez erényekhez
elative erényből erényekből
delative erényről erényekről
ablative erénytől erényektől
Possessive forms of erény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. erényem erényeim
2nd person sing. erényed erényeid
3rd person sing. erénye erényei
1st person plural erényünk erényeink
2nd person plural erényetek erényeitek
3rd person plural erényük erényeik

Derived terms

  • erényes

References

  1. Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6