Hungarian

Verb

elfog

1. (transitive) to catch, to capture
2. (transitive) to overcome, to overwhelm, to overpower, to seize (with emotion or thought)
   • 1912, Margit Kaffka, Péter délutánja:

     – Te, te piszkos, nyomorult! Te nagy kamasz, te utálatos! – toporzékolt acsarkodó pulykaméreggel a kicsi utána. Hirtelen vad elkeseredés fogta el és heves méltatlankodás, bőgött tehetetlenül, keservesen, és nagy könnyek csurogtak végig a hidegtől rózsás, friss képén.

   • 1917, Margit Kaffka, Hangyaboly, chapter 3:

     Máskor elfogta valami együgyű kíváncsiság, magához szólított egy-egy kisnövendéket, s kifaggatta a kis gyanútlant otthoni sorsáról, szüleiről, vagyoni és egyéb viszonyaikról.

   • 2012, Miklós Gábor Kövesdi (translator), Kathy Reichs, A csontok nem hazudnak (Deadly Décisions), Ulpius-ház (ISBN 978 963 254 640 7), chapter 25, page 247:

     A komplexumról eszembe jutott Caroly Russell és a sönttel kapcsolatos beszélgetésünk. Savannah Ospreyre gondolva ismét elfogott a már ismert szomorúság.

Conjugation

Synonyms

• (catch, capture): elkap, megfog

Derived terms

• elfogás