Definify.com
Webster 1913 Edition
Del
Definition 2024
dél
dél
Hungarian
Noun
dél (plural delek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | dél | delek |
| accusative | delet | deleket |
| dative | délnek | deleknek |
| instrumental | déllel | delekkel |
| causal-final | délért | delekért |
| translative | déllé | delekké |
| terminative | délig | delekig |
| essive-formal | délként | delekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | délben | delekben |
| superessive | délen | deleken |
| adessive | délnél | deleknél |
| illative | délbe | delekbe |
| sublative | délre | delekre |
| allative | délhez | delekhez |
| elative | délből | delekből |
| delative | délről | delekről |
| ablative | déltől | delektől |
| Possessive forms of dél | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | delem | deleim |
| 2nd person sing. | deled | deleid |
| 3rd person sing. | dele | delei |
| 1st person plural | delünk | deleink |
| 2nd person plural | deletek | deleitek |
| 3rd person plural | delük | deleik |
Derived terms
- (noon): délben, delel, délelőtt, déli, délután
- (south): Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Amerika, Dél-Európa, Dél-Karolina, délkelet, Dél-Korea, délnyugat, dél-délkelet, dél-délnyugat, délszláv, Dél-Szudán, Új-Dél-Wales
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
Etymology
Borrowing from Bulgar [Term?] (“noon”)(a Chuvash-type Turkic language) before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries), from Proto-Turkic *düĺ (“noon”).[1]
Compare Tuvan дүш (düš, “noon”).
Compass rose
Pronunciation
- IPA(key): [ˈdeːl]