Definition 2024
cián
cián
Hungarian
Noun
cián (plural ciánok)
- cyanide
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
cián
|
ciánok
|
| accusative |
ciánt
|
ciánokat
|
| dative |
ciánnak
|
ciánoknak
|
| instrumental |
ciánnal
|
ciánokkal
|
| causal-final |
ciánért
|
ciánokért
|
| translative |
ciánná
|
ciánokká
|
| terminative |
ciánig
|
ciánokig
|
| essive-formal |
ciánként
|
ciánokként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
ciánban
|
ciánokban
|
| superessive |
ciánon
|
ciánokon
|
| adessive |
ciánnál
|
ciánoknál
|
| illative |
ciánba
|
ciánokba
|
| sublative |
ciánra
|
ciánokra
|
| allative |
ciánhoz
|
ciánokhoz
|
| elative |
ciánból
|
ciánokból
|
| delative |
ciánról
|
ciánokról
|
| ablative |
ciántól
|
ciánoktól
|
| Possessive forms of cián
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
ciánom
|
ciánjaim
|
| 2nd person sing. |
ciánod
|
ciánjaid
|
| 3rd person sing. |
ciánja
|
ciánjai
|
| 1st person plural |
ciánunk
|
ciánjaink
|
| 2nd person plural |
ciánotok
|
ciánjaitok
|
| 3rd person plural |
ciánjuk
|
ciánjaik
|
See also
