Definify.com

Webster 1913 Edition


Plein

Plein

,
Adj.
Plan.
[Obs.]
Chaucer.

Plein

,
Verb.
I.
&
T.
To complain. See
Plain
.
[Obs.]

Plein

,
Adj.
[OF. & F., fr. L.
plenus
.]
Full; complete.
[Obs.]
“Plein remission.”
Chaucer.
–
Plein′ly
,
adv.