Ancient Greek
Noun
Οὗννος • (Hoûnnos) m (genitive Οὕννου); second declension
- Hun
Inflection
Second declension of Οὗννος, Οὕννου
| Case / #
|
Singular
|
Dual
|
Plural
|
| Nominative
|
ὁ Οὗννος
|
τὼ Οὕννω
|
οἱ Οὗννοι
|
| Genitive
|
τοῦ Οὕννου
|
τοῖν Οὕννοιν
|
τῶν Οὕννων
|
| Dative
|
τῷ Οὕννῳ
|
τοῖν Οὕννοιν
|
τοῖς Οὕννοις
|
| Accusative
|
τὸν Οὗννον
|
τὼ Οὕννω
|
τοὺς Οὕννους
|
| Vocative
|
Οὗννε
|
Οὕννω
|
Οὗννοι
|
|
| Dialectal forms:
|
|
| Notes:
|
|
Descendants