Definify.com
Definition 2024
ösztön
ösztön
Hungarian
Noun
ösztön (plural ösztönök)
Declension
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ösztön | ösztönök |
| accusative | ösztönt | ösztönöket |
| dative | ösztönnek | ösztönöknek |
| instrumental | ösztönnel | ösztönökkel |
| causal-final | ösztönért | ösztönökért |
| translative | ösztönné | ösztönökké |
| terminative | ösztönig | ösztönökig |
| essive-formal | ösztönként | ösztönökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ösztönben | ösztönökben |
| superessive | ösztönön | ösztönökön |
| adessive | ösztönnél | ösztönöknél |
| illative | ösztönbe | ösztönökbe |
| sublative | ösztönre | ösztönökre |
| allative | ösztönhöz | ösztönökhöz |
| elative | ösztönből | ösztönökből |
| delative | ösztönről | ösztönökről |
| ablative | ösztöntől | ösztönöktől |
| Possessive forms of ösztön | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | ösztönöm | ösztöneim |
| 2nd person sing. | ösztönöd | ösztöneid |
| 3rd person sing. | ösztöne | ösztönei |
| 1st person plural | ösztönünk | ösztöneink |
| 2nd person plural | ösztönötök | ösztöneitek |
| 3rd person plural | ösztönük | ösztöneik |
Derived terms
(Compound words):
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6