Definify.com

Definition 2024


ördög

ördög

See also: ordóg

Hungarian

Noun

ördög (plural ördögök)

  1. devil

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative ördög ördögök
accusative ördögöt ördögöket
dative ördögnek ördögöknek
instrumental ördöggel ördögökkel
causal-final ördögért ördögökért
translative ördöggé ördögökké
terminative ördögig ördögökig
essive-formal ördögként ördögökként
essive-modal
inessive ördögben ördögökben
superessive ördögön ördögökön
adessive ördögnél ördögöknél
illative ördögbe ördögökbe
sublative ördögre ördögökre
allative ördöghöz ördögökhöz
elative ördögből ördögökből
delative ördögről ördögökről
ablative ördögtől ördögöktől
Possessive forms of ördög
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ördögöm ördögeim
2nd person sing. ördögöd ördögeid
3rd person sing. ördöge ördögei
1st person plural ördögünk ördögeink
2nd person plural ördögötök ördögeitek
3rd person plural ördögük ördögeik

Derived terms

(Compound words):

References

  1. Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6